Ausztriai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat

Pünkösd ünnepköre

Karvansky Mónika

Áldozócsütörtök - Jézus eljövetelének záloga

„Ez a Jézus, Aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok Őt fölmenni a mennybe.”
(ApCsel 1,11)

Mit üzen ma nekünk a Mennybemenetel emlékünnepe?

Jézus Krisztus, akire nézve minden teremtetett, és aki által semmi sem lett, testté lett. A láthatatlan világból eljött, hogy az emberi testet és korlátokat magára öltse és megváltsa az embert a legnagyobb ellenség karmai közül. Nagypéntek és Húsvét ünnepe egyértelművé teszi számunkra, hogy az Isten emberi formában elvégezte földi, a látható világban vállalt küldetését. De feltámadása után még tanítványaival marad, mert neki nemcsak az volt fontos, hogy megmentse az embert. Ő arról is gondoskodni akart, hogy az emberek erről tudjanak. A tanítványait még felhatalmazza az evangélium hirdetésére a föld végső határáig mielőtt az ég felhőin hazatér dicsőségébe.

Az egész világot, a föld végső határáig terjedő világot jelölte meg Jézus az evangélium hirdetésének helyéül. Idői terminust is megadott a tanítványoknak. Addig kell ezt tenni, amíg ő újra vissza nem tér. Ahogyan ő fogalmazta: ezt minden napon tenni kell a világ végezetéig. Amíg véget nem ér ez a világ, és le nem jár ideje. Amíg ő újra el nem jön dicsőségben az ég felhőin.

A látható világ korlátait hagyta el mennybemenetele napján, és a láthatatlan világba tért vissza nem is akárhogyan. Győztesként. Hiszen az „ül az Atya jobbján”, azt jelenti, hogy győztes, diadalt aratott, mindent megnyert, ezért lett övé minden hatalom mennyen és földön, tehát a láthatatlan és a látható világban.

A jobbra ültetés földi magyarázata az, mikor egy győztes hadvezér hazatért a küzdelemből, akkor a király a jobbjára ültette és hatalmat adott neki. Tehát Jézus úgy van ott az Atya jobbján, mint aki mindenek királya, hatalmas uralkodó, mindent a lábai alá vetett az Atya.

Ezt a hatalmát pedig arra használja, hogy érettünk közben jár és könyörög az Atyánál, mint főpapi imájában is tette, míg ebben a világban volt.

Mit hozott a világnak Jézus mennybemenetele?

„Azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, Atyám, én őnekik adtam…Atyám, akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek, hogy megláthassák az én dicsőségemet, amelyet adtál nekem, mert szerettél engem e világ teremtése előtt.”
(Jn 17,22.24)

Dicsőséget és utat a mennybe, a jelenben pedig Jézus állandó velünk maradását ígéri a mennybemenetel ünnepe. Legyen ez az ígéret mindnyájunké! Jövel Jézus Krisztus!

Pünkösd, a Lélek kitöltetése - A jóéli prófécia ígérete ifjaknak és véneknek

„Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak.”
(ApCsel 2:17)

Lélek nélküli, de Lélekre váró és vágyó világban élünk. Prófétálnak-e fiaink és leányaink? Látnak-e látomásokat ifjaink? Álmodnak-e álmokat véneink? Hol a tűz? Hol a Lélek megújító ereje, mely megnyilvánul és valósággá válik életünkben és világunkban?

Megfáradt testek, bágyadt tekintetek, céltalan életutak, reménytelen holnapok, bizonytalan jövő… A Lélek kitöltését óhajtja ez a világ. A megelevenítő, az új életre keltő, erővel feltöltő megszentelődést. A jóéli prófécia közöttünk megvalósuló ígérete kell ma, a 21. század lélektelen pusztaságába, a fájó emberi lelkekbe.

Pünkösd ünnepe ne emlékezés legyen csupán, ne az egyház életre hívására való emlékezés, hanem legyen az, ami akkor volt. Teremtő erő Lélek által! Egyházat teremtő erő, közösséget formáló erő, új életre keltő erő.

Erőtlen a világ, erőtlen az egyház, erőtlen a hívő mindaddig, míg életében a jóéli prófécia be nem teljesedik: „kitöltök Lelkemből minden halandóra”.

Azzal a Lélekkel telve kell ma is, a 21. század lélektelen sivatagában hirdetni a megtérésre hívó igét Pünkösd napján, mellyel Péter hirdette Jeruzsálem főterén pártusoknak, médeknek, elámitáknak, római jövevényeknek, zsidóknak és prozelitáknak, krétaiaknak és araboknak…

Az egész világ népeinek hirdetni kell most is, ma is, hiszen Jézus Krisztus parancsa ma is érvényben van. Tanúknak lenni a föld végső határáig.

Kedves Testvérem! Átélted-e már ezt a megújító, újjá szülő, erővel feltöltő jóéli próféciát? Életed pünkösdje kell ahhoz, hogy a Vigasztaló és Pártfogó Lélek által megláthasd a kegyelem valóságát életedben. A Szentlélek Isten ereje kell ahhoz, hogy minderről tanúbizonyságot tegyél. És ha csak egy lelket is megérint a benned új életre keltő Lélek, akkor már teljesítetted Jézus Krisztus parancsát. Tanú vagy a föld végső határáig.

Töltsd be küldetésed, hiszen annak Lelke munkálkodik benned, aki győzelmet aratott a halál felett!

„Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai!”

Szentháromság vasárnapja – „A hívő előtt az Úr megfejti Önmagát”

„Mi pedig hálával tartozunk az Istennek mindenkor értetek, testvéreim, akiket szeret az Úr, mert kiválasztott titeket az Isten kezdettől fogva az üdvösségre, a Lélek megszentelő munkája és a igazságba vetett hit által. Erre hívott el titeket a mi evangéliumunk által, hogy így részesüljetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségében.”
(2. Thesszalonikai levél 2,13-14)

Szentháromság Isten hatalmassága, mindenhatósága, maga egész valója az emberi értelem számára befogadhatatlan. Egy útja van az Ő megismerésének. Az Ő Szent Fiába vetett hit.

Csodálatos dolog Testvéreim, hogy Krisztusra nézve és általa megteremti a káoszból a rendet, melyek fölött lelke lebeg. Tehát már a teremtésnél ott van az Isten hármassága. Csodálatos dolog, hogy Fiában megmenti a világot a golgotai kereszt által és megnyitja a sír száját a dicsőséges feltámadás előtt. Csodálatos dolog, hogy Jézus dicsőségbe való hazamenetele után Lelkét küldi alá, mert nem akarja és nem is hagyja magára az embert.

Mikor Jézus megkeresztelkedik Keresztelő János által, akkor égi szózat hangzik az égből: „Ez az én szeretett fiam, benne gyönyörködöm.” Mikor elhangzik a mennyei szózat, azt írja a Szentírás, hogy galamb formájában a Lélek száll Jézusra. Ebben a csodálatos isteni jelenésben benne van az Atya, aki kijelenti, hogy szereti a fiát és gyönyörködik benne, jelen van a Fiú, aki az Atya akaratát követi, és magára veszi a világ bűneit, és jelen van a Lélek, aki alászáll az Isten Fiára. Ha nekünk az Isten Fiában elrejtett életünk van, akkor az Atya ránk nézve a Fiát látja bennünk, aki bűntelen és tökéletes minden tekintetben.

Mikor a Szentháromság Isten nevében keresztelünk, benne rejtjük el az emberi életet, biztosak lehetünk abban, hogy minden ilyen élet fölött Isten Lelke alászáll és kinyilatkoztatja, hogy benne én a fiamat látom, hiszen a szent sákramentum által őt nekem pecsételtétek el. És mivel én a Fiamat láthatom, képmásomat hordozza e pecsét által, így benne gyönyörködöm mindvégig.

Így rejti el Isten az Ő hármasságát a mindnyájunk életünkben egyen-egyenként. Így van jelen, így választott ki Fiában titeket is az üdvösségre. Ahol Isten az ember megmentéséért cselekszik, ott mindig minden formájában jelen van, mint megtartó, gondviselő Atya, bűnből szabadító Krisztus és mindezek felismerésére vezérlő Lélek.

Az Isten titkai között legnagyobb titok a Krisztusban megváltott ember. Mi vagyunk Isten legnagyobb titkai, akiknek életében rejtve van az üdvösség reménysége a Szentháromság Isten által.

Karvansky Mónika

* * * * *