Lázban ég a világ, pár nap és Karácsonyt ünnepelhetünk újra. Egyre lázasabb a készülődés: vásárlás, takarítás, sütés-főzés, ajándékcsomagolás, majd fadíszítés, ünnepi menü tervezés és így tovább. Ki-ki családja, szerettei körében, de bizony sokan magányosan ünnepelnek.

Napok óta figyelem az embereket. Miközben néztem a karácsony előtti tolongást a városban, feltűnt valami. Kevés ember arcán láttam mosolyt, kevés ember arca volt boldog, sőt sok szempárban gondterheltséget láttam. Pedig elvégre a szeretet ünnepére készülünk. Hiszen a Karácsony a Szeretet ünnepe. Ezt hallhatjuk a tévéből, a rádióból, slágerekből, az újság ezt írja, sőt a reklámok és plakátok is ezt üzenik. Ezt a sok csatornán érkező üzenetet egy szóval egészíteném ki, és mindjárt más megvilágításba is helyezem ennek az ünnepnek a lényegét.

Karácsony az Isten szeretetének az ünnepe! A Karácsony Isten embert szerető tettének az ünnepe. Ez az ünnep, mikor Isten beleszületik teremtett világába, hogy véghezvigye a megváltás tervét. Itt bizony már nem a média, a reklámok, a boltok diktálta Karácsonyról van szó. Itt nem kell várnunk a télapót, a sok ajándékot. Miért? Mert Karácsonynak fordított a lényege, mint ahogyan azt a világ vetíti elénk. Nem az ember az ajándékozó, hanem az Isten! Mennyei ajándékot szán nekünk.

De két feladata azért az embernek is marad. Az első: levenni tekintetét a vásár és a boltok polcairól. A második: felemelni tekintetét és meglátni a neki elkészített ajándékot, a mennyei csodát.

Igénket akár így fogalmazhatnánk át: „Emeljétek fel fejeteket, hogy meglássátok megváltásotokat!”

Tehát nem mindegy Testvéreim, hogy adventi várakozásunkban mire várunk, kire várunk, mit szeretnénk ajándékba kapni? Várunk-e a mi Megváltónkkal való találkozásra? Szeretnénk-e az isteni ajándékot, a számunkra elkészített megváltást ajándékba kapni? Kétféle ünneplésre készülhetünk. Az egyik három napig tart és utána minden megy tovább a megszokott kerékvágásban. A másik az örökkévalóságig tolja ki az idő végességének kerekét. Isten szeretete ezért mennyei ajándék. Ezt mástól nem kapod meg, tőle kérheted el. A betlehemi jászolban a kisdeden át nézheted karácsonykor megváltódat. Ez az isteni kegyelem.

A nagypénteki kereszten látva őt gondolj arra, hogy nem olcsó és mulandó kacatot, hanem drága véren vett ajándékot kaptál. A húsvéti üres sír lehet most is karácsonyi örömöd, és lehet egész életednek öröme, mert Krisztus feltámadt – ez garantálja a te ajándékodat is: a feltámadást és a megváltást.

Ez nem világi ünnep, nem gazdasági statisztika. Ez az Isten szeretetének az ünnepe, a kegyelem testté létele. Az elveszettnek hitt életünk megtalálásának az ünnepe. Isten megkereste az embert, meglátogatta a világot. Ezért: „Emeljétek fel fejeteket, mert közeledik megváltásotok!”

És hogy miért beszéltem a húsvétról is karácsony előtt. Ugyanis, ha a nagy születésnapi party közepén mégsem vesszük észre az ünnepeltet, akkor az ünneplésünk kisiklik. Mert Testvéreim az baj, ha valaki csak a karácsonyt várja és nem az ő Megváltóját. Jézus visszajön, úgy ahogyan elment. Ezért figyeljetek jól, ne csak egy kétezer éves születésnapot ünnepeljetek. Ha nem figyeltek a jelen történéseire, nem emelitek fel fejeteket, hogy meglássátok megváltásotok közeledését, akkor egészen egyszerűen elmúlt ünnepeitek hamuvá égnek. Mert az értelme, a megváltás tüze számotokra kialszik.

A hívő keresztyén szívnek Pál apostol szavaival kell mondania: „Várjuk reménységgel boldog beteljesülését a nagy Istennek és Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak dicsőséges eljövetelét.” Az ünnep fontos, az elcsendesedés fontos, még az ajándékozás öröme is fontos. Csak arra kell ügyelnünk Testvéreim, hogy a fontossági sorrendet betartsunk.

Emeljük fel fejünket, lássuk, hogy közeledik megváltásunk. Ezáltal bizonyosságunk lehet a felől, hogy Isten szeretetével ajándékoz meg minket. Ez után tudni és érezni fogjuk, hogy karácsonykor még egy mosoly, egy baráti ölelés, egy családi közös ima is mekkora ajándék lehet. Fontos lélekben készülni az ünnepre, fontos a közös éneklés, a karácsonyi történet olvasása a Bibliából, a közös imádság. Tegyük ezt közösen Testvéreim a családban, a gyülekezetben, a barátokkal és ismerősökkel együtt. Az ünnep hangulata töltődjön meg a mennyei békességgel, az örömmel, a reményteljes várakozással.

Igaz, kellenek a díszek, kell az illatos kalács, kell a szépen becsomagolt ajándék, hiszen az ünnephez ez is hozzátartozik. Csak arra vigyázzunk, nehogy ezeknél ragadjon le tekintetünk. Nézzünk fel és megérezhetjük azt, hogy Isten velünk ünnepel. Neki fontosak a mi ünnepeink, ő meg is áldja, hiszen ő adta nekünk ezeket. Angyali sereggel énekelhetjük bátran, hogy dicsőség mennyben az Istennek, és békesség földön az embernek. Ez költözzön a földre az emberek közé Karácsonyban. Az az önfeláldozó szeretet, amit Isten tett értünk, az a békesség, amit a világ nem adhat, de el sem ragadhat.

Így várjuk a közelgő ünnepeket! „Emeljétek fel fejeteket, mert közeledik megváltásotok!” Ámen.

Karácsonyi hálaadás és könyörgés

Mennyei Jó Atyánk!

Hálát adunk neked azért, hogy te kirendeled az ünnepnapokat életünkben. Hálát adunk azért, hogy van idő a készülésre, hogy lélekben felemelkedhetünk, hogy szívünkbe békesség költözik. Egy kis csendesség, egy kis nyugalom, egy kis szeretet. Megvalljuk előtted elrohant ez az év, szinte észre sem vettük. Sok mindent hagytunk hátunk mögött. Most kérünk, adj hitet meglátni a karácsony csodáját. Hogy megláthassuk, Jézus Krisztus, a földre született Fiad a mi Megváltónk. Hadd dicsérjünk és dicsőítsünk imában, énekben, versben. Hadd áldjuk szent nevedet, mert szabadítást hoztál az emberi nemzetségnek. Olyan jó általad megszólítottnak lenni, Krisztus által megváltott gyermekedként élni. Olyan jó hinni abban, hogy Jézus újra visszajön az ég felhőin és velünk marad. Atyánk, kérünk, add Szentlelked vezetését. Add, hogy nyitott szívvel készülhessünk egyik legnagyobb ünnepünkre, amire már annyira vágyunk, a Karácsonyra. Ámen.

Karvansky Mónika