„Könyörülj, Istenem, könyörülj rajtam, mert nálad keres oltalmat a lelkem!
Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem.
A felséges Istenhez kiáltok, Istenhez, aki mellém áll.” (57. zsoltár 2-3.)

Kedves Testvérek!

Közel egy éve különös böjtben jár a világ és az ember a korona-vírus járvány vonzatai miatt. 2020. május elején írt gyülekezeti körlevélben a következő gondolatokat osztottam meg a Testvérekkel: „Rendkívüli és különös idők megélői voltunk az elmúlt hónapokban, szembesülve az emberi esendőség, a váratlan baj, a láthatatlan ellenség félelemkeltésével, pusztításával. Egy parányi vírus, egy szemmel nem látható veszedelem keltett félelmet az emberek szívében. A társadalom szerteágazó világának kapui bezáródtak, a korlátozások okozta nehézségek miatt egzisztenciák váltak bizonytalanná, a várt és kívánt találkozások elmaradtak. Sok esetben félelem lett úrrá az emberekben: félelem a vírustól, a betegségtől, a haláltól, a mindennapi kenyér elvesztésétől, a holnaptól – és itt mindenki fel tudná sorolni, hogy egészen konkrétan hogyan jelent meg ez a félelem, ez a bizonytalanság az életében. Sok minden máshogyan alakult, mint ahogyan mi azt képzeltük és terveztük 2020 tavaszán.” És bizony 2021 februárjában mintha még mindig semmi változást nem tapasztalnánk a járvány miatti „böjt” terén. A mögöttünk levő közel egy év tapasztalatai többek között azt hozták magukkal, hogy még a közeljövő történéseit, az életünk mindennapjait is nehéz tervezni. Türelempróbáló időszak ez kivétel nélkül mindnyájunk számára, ahol a kérdéseink – hogyan? meddig? miért? mikor? – válasz nélkül maradnak. Érzelmek vihara tombol bennünk, kétségek hullámai törnek mindennapjainkra, félelem, fájdalom, bizonytalanság a mindennapok kísérőivé váltak. Kemény böjt ez mindnyájunk számára és várjuk azt, hogy a megpróbáltatás időszakának böjtje leteljen, véget érjen. Reményik Sándor jól ismert költeményének sorai jutnak eszembe, mikor nap nap után átgondolom az élet és a világ történéseit, a saját vívódásaimat és a testvérektől jövő hírek, kérdések, nehézségek, aggódások, várakozások szavait.

„Utoljára is tompa kábulattal,
Szótlanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!”

Majd visszatekintve, mikor elvonult a vihar, mikor már a rettegés helyét felváltja a nyugodt szívverés, mikor az aggodalmak, a távolságok megszűnnek, akkor a megélt történéseket Isten megtartó kegyelmének kiáradásaként tapasztalhatjuk meg, azt, hogy mégis lesz, mégis van menekvés a bűn, a betegség, a nyomorúság a mindennapi szörnyű szürkeség tömlöcéből. Mert….

„S akkor - magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták. …
Akkor megnyílik magától az ég…
Akkor – magától - szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.
(Reményik Sándor: Kegyelem)

Hamarosan a böjt időszakába lépünk, az egyházi év olyan hetei ezek, amikor a keresztyén egyházak tanítása alapján lélekben közelebb kerülhetünk Istenhez, felkészülhetünk a húsvéti ünnepkör jelentős üdvtörténeti ünnepeire. A 40 napos böjti idő a megtérést, az Istenhez fordulás lehetőségét kínálja számunkra. De fontos arra is figyelni, hogy elsősorban nem emberi cselekedet visz közel minket Istenhez, az üdvösséghez, az örök élethez, hanem az isteni kegyelem. A felénk hajló, a mennyből aláhajló isteni kegyelem, mely csak úgy „magától” hat életünkre.

Ennek a magától kibontakozó, gyümölcstermésbe forduló kegyelemnek a megtapasztalását kívánom a Testvérek számára a böjti időszakban. A hétköznapok sok erőfeszítésébe, a betegségbe, a nyomorúságba, az aggodalmaskodásba, a reményvesztettségbe végtelenül kimerültünk testileg-lelkileg. Pedig bizonyára mindent megpróbáltunk a magunk módján és a magunk határai között. De mégsem nyílik a világ, hiába ostromolják a lezárt ajtókat „erő, akarat, kétségbeesés, bűnbánat…”

Ez az isteni kegyelem a bezárt világ vaszárain át is ígéret számunkra, hogy Isten tervében benne van a „magától kibontakozó kegyelem” egészen kézzel fogható megtapasztalásának lehetősége. Ki kell várni, bár türelmetlenségünk fokozódik, imáinkkal, erőnkkel, akaratunkkal dörömbölünk a bezárt világ lezárt ajtóin.

2021 böjti időszakában nyíljon meg számunkra is a kegyelem ablaka, mely mennyei távlatokba enged betekinteni. Nem egyszerű ilyen élethelyzetben a földi világ mindennapi dolgaitól elszakadni és felfelé nézni, hiszen minden mozzanata leköti erőinket, idegszálainkat, kimeríti testi és lelki tartalékainkat. De éppen ezért kell mégis felfelé tekinteni, beengedni életünkbe a nem a mi erőnkből, akaratunkból, hanem a magától megnyíló kegyelemnek a kiáradását. A böjt 40 napján nyissuk ki reggeli imáinkban, esti csendességeinkben, az ige olvasásában lelkünk, szívünk ablakát, hadd áradjon át rajta az a megújító, erőt adó, hitet ébresztő és tápláló szélzúgás, melytől újjá éled, ami ellankadt, elhalt, kiégett, kiapadt ott a belsőnk patakmedreiben. Így kérjük a dicséret szavaival Isten vezetését és hozzánk való kegyelmének kiáradását a mostani nehéz helyzetünkben, a böjt időszakában és a földi élet távlatain túlmutató örök életünkben is:

„Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus te visszajössz: várni taníts!
Majd ha kegyelmesen nézed az életem: állhassak csendesen. Hinni taníts!” (RÉ 479. 4. vers)

Mennyei Atyánk, kegyelmes Istenünk!
Köszönjük neked, hogy a megpróbáltatások idejét a te kegyelmed rövidíti majd le számunkra. Megvalljuk előtted, hogy számunkra ez már nagyon hosszú idő, türelmetlenül várjuk, hogy a megszokott életünket, a békés mindennapokat élhessük újra. Ebben a helyzetben a dicséret szavaival kérünk, hogy „adj türelmet, békességet, reménnyel teli rád tekinteni”. Az előttünk álló böjti napokban mutasd meg számunkra azokat a magától megnyíló kegyelmi ajándékokat, amiket már megélhettünk a múltban, és ezáltal erősíts meg bennünket, hogy a jövőben is megtapasztalhatjuk a magától megnyíló eget, hogy megélhetjük, hogy van menekvés, és megláthatjuk majd azt is, hogy ez a nehéz időszak is gyümölcstermővé válhat az életünkben. Könyörgésben eléd hozzuk gyülekezetünk tagjait, ezt a kicsiny szétszórt nyájat, eléd hozzuk a betegeket, az özvegyeket, a gyászt és fájdalmat hordozókat, az életterhek alatt roskadozókat. Áldd meg népünket, nemzetünket, gyülekezetünket, anyaszentegyházunkat. A zúgó világ fájdalmaira a te magától megnyíló kegyelmed esőjét hullasd alá, hogy gyógyuljon, újuljon, megtérjen, dicsőítsen Téged ez a világ, melyet olyan nagy szeretettel teremtettél széppé és jóvá, hogy nekünk a földi világban is a menny szépségét tükröző életterünk lehessen. Őriző kegyelmed legyen és maradjon mindnyájunkkal! Jézus Krisztus nevében kérünk! Ámen.

Isten megtartó szeretete őrizzen meg mindnyájunkat! A közeli találkozás és viszontlátás reményében kívánok áldást, békességet, jó egészséget minden kedves Testvéremnek a Krisztus Jézusban!