„Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk, és az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme. Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége…” (Ézsaiás 9,5–6.)

A 21. század békétlen zűrzavarában ünnepre készül a keresztyén világ. Az ingataggá vált élettér, a kétségek hullámaiban feltörő sóhajok és a bizonytalanságból fakadó kérdésekre a sürgető válaszkeresés árnyékot vet a mindennapok élettörténéseire és az ünnepi várakozásra is. A külső és belső világ zűrzavarát az ember különféle pótlékkal próbálja helyettesíteni és keresi, kutatja, vágyja azt a csodát, amit talán a keresztyének nagy üdvtörténeti ünnepe még az ő számára is elhozhat. A béke, a békesség, a megbékélés, a megnyugvás, az elcsendesedés utáni vágy magas lángon lobog az embervilág kollektív, közösségi öntudatában.

Sok ezer évvel ezelőtt Ézsaiás próféciája is egy hasonló, nem éppen idilli korban hangzott el. A nép sötétségben járt, a politikai fenyegetettség, a belső romlottság, a hitbeli mélyrepülés történelmi színpadán az ember békességet keresett, de nem talált. A kérdés évezredek távlatából ugyanúgy visszhangzik a 21. században is: Ki hozza el a valódi békességet? Hol találja meg az ember a béke teljességét?

Isten válasza akkor is, most is meglepő: nem fegyver, nem egy rendszer, hanem egy Gyermek.

Ez a Gyermek nem csupán békét hoz, hanem Ő maga a békesség, ahogyan az Efézusi levél igéjével is vallja: „Ő a mi békességünk” (Ef 2,14). Ennek a békességnek ára van! A Békesség Fejedelme nem kényszerrel és erőszakkal, hanem szeretettel uralkodik, nem a kompromisszumok kiskapuin keresztül, hanem az engesztelés útján, áldozatvállalással.

A békesség ajándék, mely Istentől adatik, nem pedig emberi teljesítmény. A békesség nem abból fakad, hogy az ember rendbe teszi az életét és a világát, hanem abból, hogy Isten belép az emberi rendezetlenség, a kaotikus élettörténések sűrűjébe és egyszer csak tisztulni, gyógyulni, újjá formálódni kezd az élet, a lélek, a külső és a belső világ.

A világ az évnek különösen ebben a szakaszában békét kíván, szeretetre éhes. De ez a világ és annak pótlékai ezt a mély lelki vágyat mégsem tudja beteljesíteni, Isten viszont igen. Ő békességet és szeretetet ajándékozott nekünk. Nem az ünnepi hangulatban, hanem egy Gyermekben! Nem átmenetileg, hanem örökre! A világ békét ígér, de nem tud adni. A jászolban közénk érkezett Gyermek, aki a kereszt áldozatában megbékélést hirdet, nem ígér könnyű életet, de valódi békességet ad - Istennel, önmagunkkal és egymással. „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek.” (János 14,27)

Ezt a békességet hirdeti és deklarálja a betlehemi mezők felett az angyalsereg:

„Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség…” (Lk 2,14)

Ez hangzik karácsonyról karácsonyra, nemzedékről nemzedékre. A 21. század zűrzavaros világában ezt énekeljük mi is gyermekeinkkel és ifjainkkal, a gyülekezet közösségében, csatlakozva az angyalsereg öröménekéhez és örömüzenetéhez, mert hisszük és valljuk:

„Mivel tehát megigazultunk hitből, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. Őáltala járulhatunk hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk Isten dicsőségében.“ (Róma 5,1-2)

Áldott karácsonyt, békés ünnepszentelést kívánok a Testvéreknek és szeretteiknek a Békesség Fejedelmével!

2025 karácsony ünnepkörében