Szolgálat – köszönet
„... hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus, akiből az egész test egybeilleszkedik és összekapcsolódik a különféle ízületek segítségével úgy, hogy minden egyes tagja erejéhez mérten közösen munkálja a test növekedését, hogy épüljön a szeretetben.“ (Efézus 4,15-16)
Isten iránti hálával tekinthetünk vissza az elmúlt hónapok tartalmas gyülekezeti alkalmaira, ünnepeire, rendezvényeire. Sok áldott alkalommal lehettünk együtt a gyülekezet közösségében olykor nagyszámú részvétellel, máskor családias körben: évközi vasárnapi, ünnepi, ökumenikus, családi istentiszteletek és gyermekműsorok, kultúrestek, irodalmi előadások, nemzeti ünnepeinkről való megemlékezések, ünnepi koncertek alkalmai és mindezeket követő agapé, szeretetvendégség, baráti és testvéri beszélgetések gazdagították a gyülekezetünk közösségi életét.
Az egyházi alkalmak megrendezése és megvalósítása egy rendkívüli helyzetben, mint a miénk is, nagy háttérmunkát, szervezést, összefogást, közös szolgálatvállalást, segítő kezet, támogatást igényel. A mögöttünk levő időszakban is jó volt megtapasztalni, hogy sokan és sokféle szolgálatot vállalva tettek azért, hogy gazdag gyülekezeti életet valósíthattunk meg, élhettünk meg együtt. Ahogyan a fenti igék is elmondják, a gyülekezet, mint a Krisztus teste, egy-egy tagjaként végzett szolgálat a közösségben egésszé, teljessé vált minden alkalommal és ilyen módon is megélhettük, hogy mit jelent az összetartozás, a közös hit és szolgálat, melyen Isten áldása nyugszik.
* * * * *